Tüzijáték
Charell, Erik
1974, Csiky Gergely Színház, Ascher Tamás
Gusztáv bácsi, a beteges

Koltai Róbert mint Guszti bácsi - eltérően a szokásos megoldásoktól - az utolsó jelenetben nem bohócként lelenik meg, nem tagja még a cirkusznak. Miközben a család folytatja a félbehagyott ünnepi étkezést, ő egy kötélhágcsón igyekszik felfelé, megszokott kopottas utcai öltönyében, a nyakán máskor többszörösen körülcsavart sála ezúttal lóg, és Guszti bácsi erőlködik, kínlódik, hogy fel tudjon az ingó-lengő hágcsón mászni. Húzódzkodik, egy lépcsőfokkal feljebb kerül, de elhagyja az ereje és visszacsúszik, majd ismét nekigyürkőzik. Hosszú ideig tart a "produkció, s a függöny úgy megy össze, hogy Guszti bácsi - Koltai - még mindig csak fele úton van. Eljut-e a cirkuszba, s ha igen, mi lesz vele? Ezzel a nyitott kérdéssel fejeződik be az előadás. Azzal a gondolattal, hogy Guszti bácsi legalább megpróbált kitörni a környezetéből. A sok feltett és egyértelműen nem megválaszoot kérdés arra inspirálja a nézőt: gondolkodjon el, nem kell-e neki is változtatni valamit a környezetén, a környezetéhez való viszonyán.
(Vánay István, Színház, 1974. nov.)