Merszi! - avagy Sipov kalandjai
Okudzsava, Bulat - Várady Szabolcs
1977, Csiky Gergely Színház, Ascher Tamás
Sipov, titkosügynök

Koltai az egész játék folyamán egyidejűleg volt csúszómászó kis senki és élni vágyó kedves bohém, erkölcsi mértéket nem ismerő parazita és sóvárgó, reményektől kába emberke. Sompolygó tartása abban a szempillantásban deli hódítóvá lett, ahogy magánál gyengébbeket érzett maga körül, s visszavedlett előbbi pózába, ha pénze fogytán fényes életéből kibillentett, vagy magasabb sarzsi jelent meg a láthatáron.
(Berkes Erzsébet, Kritika, 1977. július)

Koltai Róbertről nem most kell megállapítani, hogy legnagyobb színészeink közé tartozik; Sipovjáról ezért csak annyit, hogy benne a színész és a szerep egyedi és megismételhetetlen találkozását üdvözölhetjük. Koltai művészi eszköztára csaknem kimeríthetetlen, technikája fölényes, s a balsorsú spiclit úgy jeleníti meg, mintha Okudzsava neki írta volna a szerepet. Az előadás általa válik igazi élménnyé, s a mennybemenetelt azért érezzük jogosnak, mert az ajtó keretében nem a besúgó, hanem a teremtő, alkotó ember, a művész emelkedik. Őt köszönti a taps.
(Váncsa István, Film, Színház, Muzsika, 1977. ápr. 23.)