Mario
és a varázsló
Mann, Thomas
1983, Csiky Gergely Színház, Lukáts Andor
Cipolla
Koltai
Róbert egy hétköznapian kegyetlen manipulátort állít elénk, egy
érzelmek nélküli hideg racionalistát, aki egész hókusz-pókuszát
csak afféle szükséges rossznak tartja; mindvégig meg van róla győződve,
hogy mindenben előre tudja a végeredményt. S éppen abba bukik bele,
hogy miközben szinte mindent számításba vesz, az ember legsajátabb
énjét: érzelemvilágát számításon kívül hagyja.
(Fábri Péter, Magyar Ifjúság, 1984. jan. 20.)
Koltai
alakításában az a jó, hogy visszafogottságában egyáltalán nem eredeti,
csak okos ismerője a világnak. Nincs különös hangsúly a jelenlétén,
ezért válhat az előadásban minden fontossá, ami köznapi és mégis
cipollai minőségű.
Színpadi értelemben Koltai Cipollája valódi hiány, ez kétségtelen,
eszmei értelemben azonban pozitív hiány, mely arra figyelmeztet,
hogy nem kell feltétlenül szuggesztívnek, ellenállhatatlannak lennie
egy tényezőnek ahhoz, hogy pusztán akaratával magával sodorja, bármire
felhasználja a tehetetlen középszerűséget.
(Vass Zsuzsa, Színház, 1983. jún.)
|