Mario és a varázsló
Mann, Thomas
1983, Csiky Gergely Színház, Lukáts Andor
Cipolla

Koltai Róbert egy hétköznapian kegyetlen manipulátort állít elénk, egy érzelmek nélküli hideg racionalistát, aki egész hókusz-pókuszát csak afféle szükséges rossznak tartja; mindvégig meg van róla győződve, hogy mindenben előre tudja a végeredményt. S éppen abba bukik bele, hogy miközben szinte mindent számításba vesz, az ember legsajátabb énjét: érzelemvilágát számításon kívül hagyja.
(Fábri Péter, Magyar Ifjúság, 1984. jan. 20.)

Koltai alakításában az a jó, hogy visszafogottságában egyáltalán nem eredeti, csak okos ismerője a világnak. Nincs különös hangsúly a jelenlétén, ezért válhat az előadásban minden fontossá, ami köznapi és mégis cipollai minőségű.
Színpadi értelemben Koltai Cipollája valódi hiány, ez kétségtelen, eszmei értelemben azonban pozitív hiány, mely arra figyelmeztet, hogy nem kell feltétlenül szuggesztívnek, ellenállhatatlannak lennie egy tényezőnek ahhoz, hogy pusztán akaratával magával sodorja, bármire felhasználja a tehetetlen középszerűséget.
(Vass Zsuzsa, Színház, 1983. jún.)