Kasimir és Karoline
Horváth, Ödön von
1983, Csiky Gergely Színház, Ascher Tamás
Kasimir

Koltai Róbert - Kasimirként - hőse egyre sokasodó sebeit meditatív megrendültséggel érzékelteti, szinte megvakultan és elnémultan tántorog e barna naplemente előtt álló világban.
(T. A., Zalai Hírlap, 1983. jan. 25.)

Ascher (…) a címszerepeket Csákányi Eszterre és Koltai Róbertre bízta. Nemcsak azért, mert kettejüknek erőssége az úgynevezett hétköznapi színpadi létezés; alapvetőbb, hogy "natur" alkati sajátosságuk egyfajta bizonytalan, mondhatni nimolista esettség, a határozatlan gyámoltalanság, amely olykor csakazértis nyakasságba, dacos, kompenzáló indulatokba vált. Természetesen Csákányi is, Koltai is kitűnő mesteremberek, és mást is el tudnak játszani, de amikor nem élvezetes alakítóképességükre, hanem "civil" hitelességükre van szükség, akkor csak magától értetődő színpadi személyiségükre számíthatnak.
(Mészáros Tamás, Színház, 1983. május)