Koltai Róbert

Utazásai során nem aggódik az állataiért
Szuezbe megy Koltai

Koltai Róbertet már jó ideje csak a munka, a film viszi külföldre. Hogy ezidáig hány országban járt, maga sem tudja, a válasza csak ennyi: húúú!

A népszerű színész, rendező Koltai számára az utazás a munkát jelenti. Külföldi pihenésre, kikapcsolódásra nincs ideje már több, mint egy évtizede. Pedig nemrégiben egy utazási irodától kétszemélyes utat kapott, de még mindig nem döntött, mikor és hová látogatna el szívesen feleségével pár napra.
Ha filmről van szó, egészen más a helyzet: legközelebb az Első Szuezi Vígjátékfesztiválra viszi ki a hivatalos magyar versenyfilmet, a Csocsót, amivel járt már kétszer Amerikában, kétszer Moszkvában, ahol a moszkvai magyar filmhetet ezzel a mozival nyitották. Elvitte a szomszédos magyarlakta vidékekre: Szlovákiába és a Vajdaságba is.
Koltait egy dolog jellemzi minden útja során, pontosabban minden útja végén: szeret hazajönni. Nem így a filmje:
- Amikor a Csocsó Los Angelesi bemutatására készültünk, máig rejtélyes körülmények között eltűnt a kópia út közben, legutoljára a New Yorki reptéren láttam egy futószalagon – meséli.
Az állatbarát színész többnapos távollétei során sem aggódik kedvencei miatt, a kutyákra, macskákra, kakadura és a két hullámos papagájra szintén színész felesége, Pogány Judit vigyáz és Eta néni, aki régóta segíti az elfoglalt családtagok életét.
A repülés nem fárasztja, az időeltolódás azonban megviseli.
- Amikor távoli országba utazom, a jet-leg miatt két-három napra van szükségem, hogy magamhoz térjek a kábulatból..
Akárhol is jár, a szépet mindenütt észreveszi, nem halad el érzéketlenül egy patinás épület mellett sem, de igazán az emberek iránt lelkesedik: egy műemléknél vagy ételspecialitásnál fontosabb számára az adott ország hétköznapi embere, viselkedése, gondolkodásmódja, humora. Egyiptomban minden bizonnyal a helyi lakosokkal is szóba elegyedik majd valamiféle magyar-angol-német arab keveréknyelven…

( Sz. E.,Budapesti Nap, 2002.okt.)

Vigéc és ügynök

"Tessék, kérdezzenek, én válaszolok, ez a dolgom" - néz körül várakozó tekintettel.Nyakkendője kissé félrecsúszva, öltönye sem éppen kifogástalan: Illetékes elvtárs. "Asszonyok, kisasszonyok, hölgyeim, vegyenek! Echte vállfa, jó vállfa, nem reped, nem törik." - kínálja portékáját Gyuszi bácsi, lohol, rohan, hogy elérje a futamot, a biztos befutót a Sose Halunk meg című filmben. "Willy ügynök volt, s az ügynök élete nem épül szilárd talajra. (...) S ha egyszer is nem mosolyognak rá vissza - megindul alatta a föld" - mond búcsút az ügynök sírja felett a régi barát.
E három képnek egy a szereplője: a köpcös, a kamaszmosolyú, a csetlő-botló. A Koltai.

- Az ügynök halálában Arthur Miller a negyvenes-ötvenes évek Amerikáját írja le, ahol az álmok világát a pénz világa gyűri maga alá mindazokkal együtt, akik a fikció és a valóság között képtelenek különbséget tenni. Willy Loman ilyen, s össze is roppan. Mintha a veszprémi bemutatóra kersve sem találhattak volna maibb Willyt Régóta készül a szerepre?
- Eszembe sem jutott soha eljátszani. Nem is olvastam... Amikor felkértek a címszerepre, még nem tudtam, hogy mit vállalok, csak az olvasóprbákon döbbentett meg a darab és a szerep iszonyú nagysága. Ezután tudatosan úgy készültem, mintha Miller rám írta volna Willyt. És most Magyarországon mintha sok Willy lenne, akik haltanak, vállalkoznak, és ezerből egy meggazdagszik, és a többi azt az egyet lihegve nézi. Próbálja elhazudni, hogy ő is az, hogy neki is sikerül. És amikor nem, beledöglik.
- Ahogy néztem, meg van húzva a darab, és olykor-olykor rögtönöz. Nem kifogásolom, ugye érti?
- Ez így van. Azt hiszem, ezek a változtatások Millernek is tetszenének. Például van az a jelenet, ahol Willy álmaiba néha behallatszik a nő nevetése, néha telefonhoz hívják. Hetekig úgy próbáltam, hogy ültem a földön mozdulatlanul. Aztán megéreztem, hogy ezektől a hangoktól védekeznem kell, és mást csinálok. Vagy azt, amikor a feleség simogatása közben látom meg a szeretőt. És ezt nem kell mondania a rendezőnek, ezt súgja bennem a szöveg, a díszlet, afény, súgják a kollégák Ez a szabadság állapota.
- Kanyarodjunk el kicsit Willytől. Sokakat érdekel a Sose halunk meg amerikai története.
- Erről annyit, hogy a filmet megvette Bunyik Béla, egy amerikai producer. Ő azt mondta, ilyen nagybácsi Amerikában is létezik, ezt a sztorit ugyanúgy meg lehetne csinálni kint is, és most nem az anyagi részére gondolok, mert az más téma, hanem, hogy ott sem idegen az, amiről a film szól. A kinti lapok szerint pedig él és virul a magyar filmgyártás, amíg ilyen filmek készülnek. És várják a következőket. Ami sorsát illeti, sugározza majd az HBO, és kérdezem, érhet-e nagyobb elismerést egy magyar filmrendezőt, mint hogy sok millióan nézik majd a filmjét? Ez a fontos, nem pedig, hogy bekerül vagy nem kerül az első öt közé.

(V.A. , Utazó Piac, 1994. február 25.)

a lap tetejére

Koltai Róbert nem zsarnok

Pótszékes előadások Veszprémben, a Játék a kastélyban ötvenedik előadásán is, a Patika aranylemeze, az év legnézettebb magyar filmje, a Sose halunk meg. A jelek szerint Koltai Róbert nem csupán színészként, de a játék irányítójaként is rendre maradandót alkot.
- Milyen rendezőnek tartja magát?
- Szeretnék azokhoz hasonlítani, akiket igazán kedvelek. Akik véggkísérik egy darab sorsát, és mindig hozzátesznek valami újat. Szerintem nincsen laboratóriumi előadás. Nem kedvelem azokat a rendezőket - legyenek bármilyen nagyok -, akik otthon ülve kitalálják, mi hogyan nézzen ki. Ők a színészek minden egyes gesztusát is előre beállítják. Én azt szeretem, ahogy Ascher Tamás dolgozik. Ha én mint színész tehetségtelen vagyok a színpadon, kicsit ő is azzá válik, de ha én jó vagyok, színészként inspirálom, akkor ő zseni lesz. Érzi, hogy élő emberekkel dolgozik. Mert az a rendező, akiről először beszéltem, alapjában véve zsarnok, a saját elképzeléseit tekinti mindenhatónak - csak önmagát szereti a művészetben. Én azonban élő, mindennapos kapcsolatot tartok a színészekkel és a közönséggel.
- Ez hogyan működik a filmnél?
- Ugyanígy. A kamera körül is emberek állnak, és nagyon sok mindent elárul, hogyan néz rám a világosító a felvétel után. De az kétségtelen, hogy a filmnél a rendezőnek erőteljesebben kell koncentrálnia a saját elképzelésére, éreznie kell, hogy az adott pillanatban bizonyos megoldásra hogyan reagálna a közönség.A filmnél a színész kevésbé érzékeli az egész mű összefüggéseit, ezért ott elsősorban a rendezői akaratnak kell érvényesülnie.
- a Patikát ugyanolyan jó szívvel fogadták az emberek, mint a Sose halunk meg című filmjét?
- A Sose halunk meg mozifilm, nem lehet összehasonlítani a huszonhat perces részekre tördelt Patika-sorozattal. A Patika kimondottan zenés film, Így a közönség még azokat a részeket is elnéző szeretettel fogadta, amelyek kevésbé sikerültek. Egyébként a negyedik-ötödik résztől a nézettség emelkedett, egyre jobban szerették. A szakmára ez nem vonatkozik. a kritikusok alig várták, hogy az első huszonhat perc után fejbe vághassanak, de végképp. Ettől függetlenül sokan kérdezik, miért nem folytatjuk. Én úgy gondolom, ez ennyi volt, és kész.
- Színészként tragikus és komikus szerepeket egyaránt játszik, rendezőként azonban a vidámabb műfajhoz kötődik.
- Talán mert igazából nem rendező vagyok, hanem színész. Egyébként a színházi rendezésekre és a Patikára ugyanúgy felkértek, mint egy-egy szerepre, vagyis általában nem én választok. Amit igazán akartam, az a filmcsinálás. És ott a fájdalomteli nevetés izgat a legjobban, hiszen én így látom a világot.

(Szabó Z. Levente, Népszava, 1995. június 14.)

a lap tetejére

"Olyan volt, mint a kaposvári boldog időkben"

Sose halunk meg címmel Koltai Róbert megrendezte első filmjét, amelynek a főszerepét is játssza, és a forgatókönyvét közösen írta Nógrádi Gáborral. A film bemutatója nagyjából egybeesik a kaposvári színháztól való elválásával. A búcsú huszonöt év és több mint száz szerep után nem könnyű.

- Színházban többször rendezett már, filmet most először csinált. Miért volt ez fontos önnek?
- Hét-nyolc évvel ezelőtt a Gyerekrablás a Palánk utcában című filmben játszottam, aminek Nógrádi Gábor írta a forgatókönyvét. A felvételek alatt mesélni kezdtem neki a nagybátyámról. Érdekeltek a történetek, magnóra is mondtam néhány sztorit. Novellákat írt belőle, dúsította a szöveget a saját maga által megálmodott figurákkal. Aztán félretettük az írásokat, majd újra elővettük, megint nem beszéltünk róla. Éreztük azonban, hogy ez a tarsolyunkban van, és fontos a számunkra. Közben belekóstoltam a tévérendezésbe, Fehér György, Gothár Péter segített. Aztán egy rendezőasszisztens pedzegette, hogy jó lenne, ha filmet készítenék. Ez újabb lökést adott. A végén Lukáts Andor kollégám vitt be Simó Sándorhoz, hogy szeretnék filmet csinálni.
- Nyilván sok mindent nem tudott a filmkészítés technikájáról. Hogy tanult bele?
- Természetesen kell tudni a technikai dolgokról. Számomra azonban az volt a legcsodálatosabb felfedezés, ha van egy jó anyag az ember kezében, amitől szabadnak érzi magát, méginkább mer rögtönözni. Nelkem általában a kollégákról, a helyszínről, a kellékekről jutnak eszembe a jó megoldások. Nehezen indult a munka, de aztán már olyan jólesett, hogy abbahagyni is nehéz volt. Nem elég, hogy rendeztem a filmet, de még az egyik főszerepet is, a nagybácsit játszom. Örökmozgó figura, szinte megrendezi a helyzeteket maga körül, ez segített a munkában.
- Miért olyan lényeges önnek ez a nagybácsi?
- Szerintem az embereket a színes egyéniségek érdeklik. Izgatott, hogy miért élt sokkal rosszabbul, primitívebben, mint amit a benne lévő "életnedvek" és erők indokoltak volna. Frenetikusan monumentális, felesleges élete izgatott. Nyomta a süket szöveget, számtalan embernek tartozott, olykor hazudott is. És közben mégis valami szeretet sugárzott belőle.Mindig szidta a család, mert folyton vesztett a lóversenyen, állandóan kölcsönkért, soha nem adta meg. Volt rá eset, hogy apukám a börtönből mentette ki. Kisgyerekként sajnáltam és vonzódtam hozzá. Szerintem rengeteget lehet nevetni, és egy kicsit könnyezni is a filmen. Ennyiben hasonlít a régi filmekre, amikor azért mentünk moziba, hogy nevessünk és sírjunk.
- Olyan lett a végeredmény, amilyet elképzelt?
- Hála érte a nagyon lelkes stábnak. Miközben dolgoztunk, újra úgy éreztem magam, mint a kaposvári boldog időkben.
- Egészen rémisztő statisztikákat lehet olvasni arról, hogy milyen kevesen nézik a magyar filmeket. Bízik abban, hogy be tudják csalogatni a nézőket a moziba?
- Hiszek a szájpropagandában. Akik idáig megnézték, azoknak tetszett. Állítólag egy sikeres kalandfilmből négy-öt kópia járja az országot. Ebből már tizenötöt rendeltek. Olyan a visszajelzés, hogy nagyon reménykedem, jó lesz a fogadtatás. Fantasztikus volt a színészek hozzáállása is. Több mint száz szerep van a filmben. A nyolc év alatt, amíg készültünk erre a munkára, magamban szép lassan megcsináltam a szereposztást. Pártos Gézának, volt tanáromnak szántam a tánctanár figuráját. Két nappal azelőtt, hogy hazautazott volna, Tel Avivban bevitték az intenzín osztályra. Fölhívtam Csákányi Lászlót, és elmondtam neki, mi történt. Azt felelte, szerencsém, hogy őszintén elmondtam az előzményeket. De van egy kis baj, ő sincs jól. Műtét előtt áll, de még halogatja, mert át akarja venni az aranydiplomáját. Az egyik legszebb jelenetet vettük fel vele. A munkáról készült a TV-2 számára egy werkfilm, és ezen belül egy külön filmet készítettünk Laci bácsinak erről az utolsó forgatásáról Néhány nappal a halála előtt olyan történeteket mesélt, hogy vonaglottunk a nevetéstől.
- Mondta, hogy a munka íze felidézte a régi kasposvári színház hangulatát. Visszahozhatatlan az a légkör, ami egykor volt?
- Erre már nem vagyok illetékes válaszolni. Tavaly Pécsett eljátszottam a Vitellius főszerepét, Kaposváron az elmúlt szezonban nem játszottam, csak rendeztem. Sokan a barátaim közül már nincsenek ott. Nekem a közönség mellett nagyon fontos volt, hogy ahol dolgozunk, szeressük egymást és jól érezzük magunkat. A különböző munkák, feladatok "szétvittek" bennünket. Hat-nyolc évvel ezelőtt szerintem a vezetők néhány, egyébként tehetséges emberrel való lojalitása lassan, de módszeresen szétverte a baráti hangulatot. Mondok egy példát. Apukám NB I-es futballcsapatvezető volt. Elküldött válogatott szintű játékost, mert tudta, ha ő ottmaradna, akkor az egész csapatot megmételyezné emberi magatartásával. Lehet, hogy jó néhány éve meg kellett volna szabadulni olyan hangadóktól, akik tehetségesek, olykor nagyon jó teljesítményt nyújtanak, de mégis a Kaposvárott létrejött "szeretetszínházat" szétverik. A vezetőknek is annyiféle külső munkájuk lett, hogy nem tudtak eléggé odafigyelni. Ettől a klub elvesztette azt a vonzerejét, ami miatt négyszáz kilométereket volt érdemes ide-oda utazni. Huszonöt év után eljöttem a színháztól.
- Konkrétan mi történt?
- Játszottam volna az Éjjeli menedékhelyben, Ascher Tamás rendezésében, aki életem legjobb rendezője. Ezt az előadást azonban már javában próbálják. A filmemnek viszont 15-én lesz a bemutatója. Nem akartam elhagyni a filmet. Utazni kell még vele megyeszékhelyi bemutatókra, akarom követni az első hetek eseményeit. Ezért nem vállaltam Kaposvárott a szerepet.Ehelyett a Tartuffe-ben Orgont vállaltam el, Fodor Tamás színpadra állításában. Ezt később kezdik próbálni, és Szolnok lényegesen közelebb van Pesthez, könnyebben mozgok, ha van még a filmmel kaocsolatban valamilyen teendő. Ez, úgy látszik, sértő volt a vezetőség számára.
- Ön akkor még állásban volt Kaposvárott?
- Igen, de négy-öt éve már rendezői státusban. Ezért megtehettem, hogy döntök arról, vállalok-e egy szerepet, vagy sem. Ennek ellenére Babarczy László igazgató azt mondta, hogy akkor a Csaó, bambinóban sem játszhatom.Erre írtam egy levelet, hogy december elsejei hatállyal kérem megszüntetni a rendezői státusomat. Mind a mai napig nem válaszoltak. az bánt, hogy ennyi év után a közönségtől búcsú nélkül jöttem el. Gondolkozom azon, hogy a helyi lapba írok egy levelet. Nagyon rossz levelező vagyok, ezért félek, hogy ez a mostani beszélgetés jelenti a búcsút a szeretett nézőktől. Több mint száz szerepet játszottam eddig kaposvárott.
- Ma már a kaposvári rendezők és színészek egy része abszolút befutott. Nyilván nem ugyanaz a helyzet, mint egykor, amikor több tehetséges rendező segítette egymás munkáját. Amikor szinte bármikor lehetett próbálni, mert csak föl kellett hívni a színészeket a színpadra. Úgyis jóformán éjjel-nappal ott ültek a klubban.
- Törvényszerű folyamat, hogy "felnőttünk". Ezt tudták a vezetőink is, ehhez a szituációhoz kellett volnamegfelelő programot találni. Nekem fáj a szívem amiatt, hogy például milyen tökéletes előadás a Katona József Színház Platonovja. Miért nem tudtunk mi ilyet csinálni? Vagy ha ez néha mégis sikerült, akkor - kivéve a Marat halála nemzetközi elismerését - az esetek többségében nem jutottunk messze Nagyatádnál, Nagykanizsánál. Ebben csak az a fájó, hogy a Katona József Színház ugyancsak Ascher Tamás rendezéseivel hódította meg a világot. Nekünk viszont az volt a sorsunk, hogy mindig ugyanannak az általam nagyon szeretett pár tízezer embernek játsszunk Somogy megyében. Ezt is elég nehéz lenyelni. Bár nagyon jókat játszottam, benne voltam egy skatulyában.
- Mit érez skatulyának,
- Úgy gondolták, hogy én csak egy bizonyos intellektuális szintig kaphatok szerepet. Ez mindig fájt. Egészen biztos vagyok benne, hogy például Vitelliust - eddigi legfontosabb szerepemet - Kaposvárott nem osztották volna rám. Minket meg lehetett volna fogni, ha nem csak állandóan a kötelességeinket hangsúlyozzák, ideges légkörben, szeretet nélkül. Közben így is születtek jó előadások, mert a fanatizmus a társulat vérévé vált, csak egyre kevésbé voltunk boldogok.
- Nem zárult el az az út is, amin Kaposvárott oly sokan keresztülmentek? Hogy odaszerződtek segédszínésznek, és évek alatt vezető művésszé is válhattak. Többen vannak most olyanok, akik akár tíz éve Kaposvárott dolgoznak, s még mindig egy-két mondat, ha jut nekik. Megkeseredtek, de már nem tudnak váltani.
- Az előbb említett kiváló rendezők fénykorukban, fiatalon nagyobb elánnal vetették magukat a tehetségkutatásba és gondozásba. Tétje volt a számukra, hogy mit lehet kihozni például Lukáts andorból, Csákányi Eszterből, Pogány Juditból, akkor is, ha ők még csak segédszínészek. Árgus szemekkel figyeltek mindenkire, mert létérdekük volt. Ma inkább biztosra mennek a rendezők. Persze az is lehet, hogy romlik a világ, kevesebb a tehetség.
- Egyelőre szabadúszó?
- Ebbe még nem is akarok igazán belegondolni, hiszen én abszolút társulati ember vagyok. A filmcsinálás most nagy gyönyörűség volt. Ha újabb filmet készíthetnék, kibírnám társulat nélkül.

(Bóta Gábor, Magyar Hírlap, 1993. január 7.)

a lap tetejére

Rejtő-kabaré az anna udvarban

A kaposvári színházban évadvégi hangulat van. A társulat már csak vidéken játszik, ennek ellenére a színészek nagy része most is próbál. A écsi Nyári színház július 6-án mutatja be Koltai Róbert rendezésében az egy estét betöltő Rejtő-kabarét, Meg kell szakadni! címmel. Ebből az alkalomból kerestem meg a rendezőt és kértem, hogy néhány mondatban mutassa be a produkciót:
- Az előadás négy önálló jelenetből áll. Meglepetést tartogat azoknak, akik a légiós humort várják, mert a darab hangulatát leginkább Szép Ernő stílusához tudnám hasonlítani, kávéházi kabaréval rokon, kis bohózatokból áll.
- Kik játsszák a főbb szerepeket?
- Spindler Béla, Szalma tamás, Sztarenki Pál, Pogány Judit, Kristóf kati, Lipics Zsolt, Kelemen József, Kovács Zsuzsa, csupa kaosvári színész, egy jelenetben én is játszom.
- Hogyan esett erre a darabra a választása?
- Amikor a Pécsi Nyári színház felkért egy darab megrendezésére, több javaslat közül választottam a Rejtő-kabarét. A közelmúltban jelent meg ez a kötet és megnyerte a tetszésemet, amikor elolvastam.
- Mióta próbálnak?
- Kaposváron már egy hónapja. Pécsre július 1-jétől költöztünk ki, és napi két próbával már csak erre az előadásra koncentrálunk. Összesen hat előadást vállaltunk. A zenét Fuchs László szolgáltatja, korabeli kávéházi muzsikára emlékeztet. a jelmezeket Cselényi Nóra tervezte, a 30-as évek hangulatát idézve.
- Mit üzen a leendő nézőknek?
- Az jöjjön el az előadásainkra, akik a darabban semmilyen hátsó gondolatot nem keresnek és felszabadultan tudják majd átadni magukat a humornak. Én remélem, hogy a nézőknek és a színészeknek egyaránt közös öröme lesz mind a hat este.
- Koltai Róbert milyen munkát vállalt még a nyárra?
- A nyári színház után Tímár Péter filmjében vállaltam egy jónak ígérkező szerepet. De remélem, pihenésre is jut majd időm.

(Hunyadkürti Ilona, Új Dunántúli Napló, 1990.július 13.)

a lap tetejére

Rejtő-kabaré

Rejtő Jenő írásai sokunknak szereztek vidám perceket, szívesen vettük elő, hogy "feldobódjunk" tőle Azt hiszem, nem tévedek, ha előre leírom: felhőtlen szórakozást ígér a kaposvári Csiky Gergely Színházban a "Rejtő" című kabaré, amelyet február 17-én mutat be a társulat Koltai Róbert rendezésében. Rejtő és Koltai neve már tavaly a Pécsi Nyári színház előadásaira is sokakat vonzott; a darabot ugyanis Pécsett mutatták be. Most lesz tehát a kaposvári 2premier", amelynek többek között Pogány Judit, Spindler Béla, Koltai Róbert, Hunyadkürti György, Sztarenki Pál és Lipics Zsolt lesz a szereplője.
Koltai Róbertet az előadásról kérdeztük.
- A kabarét ugyan Pécsett játszottuk - mondta - , de Kaposváron próbáltuk. Most tehát visszatér az anyaszínházba. Ideális csapat jött össze, a színészek nagy kedvvel vettek részt a produkcióban. Pécsett a vártnál is nagyobb sikerünk volt, s ez kötelez bennünket a kaposvári bemutatón. Előre nem lehet tudni a siker mértékét, de bennünk megvan a szándék, hogy megtaláljuk a hangot a közönséggel. Remélem, hogy ezt a közönség is észreveszi.
- Mennyiben más ez a produkció, mint a pécsi?
- Néhány sanzon változott (Fuchs László a zenei vezető), és új díszletet készített Kondákor Tamás.
- Fontosnak tartja a kabaréműfajt?
- A kabaré is színház; igazi örömet lehet vele szerezni az embereknek. Nem érzem "könnyebb" műfajnak, sőt Ugyanolyan erővel kell próbálni, mint akármi mást. Most nagyon várjuk, hogy Kaposváron is ugyanúgy tetsszen a nézőknek, mint Pécsett.

(Varga Zsolt, Somogyi Hírlap, 1991. február 8.)

a lap tetejére

A közönség szolgálatában
Beszélgetés Koltai Róbert színész-rendezővel

A veszprémi Petőfi Színház Molnár Ferenc Játék a kastélyban című remekművével várja látogatóit. A bemutató ma este lesz. Koltai Róbert rendezte az előadást.
- Sokévi kaposvári tartózkodás után több mint két éve a Petőfi Színház tagja. Miért jött el és miért pont Veszprémbe?
- Huszonöt év egy színházban bőven elég, úgyhogy nem érzem magam hűtlennek. Ezen felül pedig szükségem volt egy bizonyos fokú szabadságra, amit a veszprémi Petőfi Színházban teljes mértékben megkaptam. Vándorfi László kért fel annak idején, hogy rendezzem meg a Hyppolit, a lakájt. Felkérése kapóra jött, így lettem rendező tagja a színháznak.
- Barátai, kollégái kaposváron vannak. Nem okoz nehézséget a távolság?
- Egyáltalán nem. A kaposvári Csiky Gergely Színház nem acsarkodik eltávolodó színészeire. Pillanatnyi feszültséget azért biztos okoz az, hogy miért jött el valaki lehet, hogy én egy kicsit nagyobb gondot okoztam, mert huszonöt év alatt odanőttem a színházhoz és a városhoz is, de igazi harag nincs. Pillanatnyilag nagyon élvezem a függetlenséget, ami végül a filmrendezéshez is elvezetett.
- Nem okoz valami tudathasadásos állapotot színészként és rendezőként mind a két oldalon lenni?
- Ellenkezőleg. az sem okoz, problémát, ha egyszerre van a kettő. a rendező - ideális esetben - ugyanolyan színész, mint a többi, csak nem játszik. a legjobb rendezőim a szívükben, a lelkükben és az agyukban színészek voltak. Nekem ezek a legszimpatikusabb rendezők. Ha én rendezek, nincs más dolgom, mint hogy elképzelem magam bármelyik szerepben. Ebben az a jó, hogy így akár még női szerepem is lehet. Ezt persze csak viccből mondtam.
- Mennyire befolyásolja a mostani politikai áramlat a színházak életét? Mi a véleménye a mai magyar állapotokról?
- Hát a kommunista rendszer az szörnyű volt. Elnyomás, meg orosz csapatok. De egy olyan országban, ahol majd' egymillió párttag volt, és igazi bűnös csak száz, abban az országban nem azzal kéne foglalkozni, hogy acsarkodjon egymással a nemzet mélymagyarkodás ürügyén. Amit én visszasírok, az az, hogy régen egy ország volt cinkos. Tehát még az az egymillió ember, aki párttag volt, még az is tudta, hogy ez az egész csak egy tragikus operett. Most meg eljött a nagy szabadság, ami abból áll, hogy acsarkodó, gyűlölködő, kíbékíthetetlen csoportok meg csordák állnak egymással szemben, és sajnos ez alól senki sem kivétel. Én nem valamilyen pártoldalon vagyok, hanem keresem azt a régi egységét az országnak. Olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel lehet beszélgetni, és akik nem firtatják a többi ember eredetét. Nem tudok gyűlölködni, ez a betegségem. Ha a nézőtéren az emberek függetlenül a párthovatartozásuktól, egymásra borulva nevetgélnek-sírnak, akkor valamennyire optimisták lehetünk szerintem.
- Rengeteget vállal minden tekintetben. Járja az országot, fellépései vannak, filmez, rendez, bírja még, művész úr?
- Hát most jó lenne rábukni az asztalra.De részben muszáj bírni, részben pedig nem egyszerre történik mindez, és nem is kell mindent komolyan venni. Egyszerre nem csinálok tízfélét. Ez csak a látszat.
- Akkor térjünk vissza a színházhoz.
- A színház, az mindig tele van bizonytalansággal. Néha eszméletlenül jól érezzük magunkat, minden jónak tűnik, mégsem lesz siker. Néha meg halálra izguljuk magunkat, és felragyog az utolsó pillanat. A színész mindig arra van dresszírozva, hogy a környezetére reagál. Ez lehet a darab, lehet a partner, lehet a közönség.
- A rendezései tele vannak koltais elemekkel, gondolok itt a gesztusokra, a poénokra, szóval ezek a darabok mitől másak, mint a többi?
- A színházban semmi sincs véletlenül. Minden tudatos. Nem tudom, hogy ez az én nevemhez kapcsolódna-e, mert minden közös munka, amit nyilván, mivel én rendezek, az én ízlésem befolyásol a legjobban. Ha adva van egy darab, én választom hozzá a szereplőket, ez már egy döntés. Szóval van a darab, vannak a színészek, a színészek alkata, amit én egy picit formálok az ügy érdekében.
- Befolyásoló tényező a színészgárda?
- Abszolúte.
- Mi a legfontosabb a színház életében?
- Fő szempont a közönség, és az, hogy általunk örömhöz, katarzishoz jusson.
- Befejeződött a Patika című 14 részes tv-sorozat. Hogyan mérlegeli a fogadtatást?
- A kétévi huzavona nem segítette a munkánkat, különösen az első néhány részen érződött némi tanácstalanság. Ez meglátszott a nézettség jelentős visszaesésén, valamint azon is, hogy a Patika CD és kazetta eleinte még a nagy karácsonyi vásár ellenére sem akart fogyni. Az igazi fordulatot az ötödik rész hozta meg. Ettől kezdve egyre több pozitív visszajelzés érkezett a nézőktől, kezdték megszeretni a filmbeli Old Gold zenekart, és rohamosan erlkezdték vásárolni a CD-t és a kazettákat. Az igazi közönségsikert az aranylemez utáni dedikáláson éreztük a bőrünkön, amikor a Ferenc körúti Violin hanglemezboltban a latyakos idő ellenére több mint kétezren jelentek meg. Azóta a platinalemezt is jócskán elhagytuk, és a Patika toronymagasan vezeti a Mahosz eladási listáját. Mindezek ellenére nem hasonlítható össze semmilyen mozifilmmel, de mint szórakoztató, zenés - Dés László jóvoltából ebben a műfajban itthon az első! - tv-filmsorozat, telhesítette a feladatát. Természetesen a Sose halunk meg sokkal közelebb áll hozzám, mert az a saját történetem, saját utam.
- Vámos miklós ön után jött Veszprémbe. Mi ennek az oka?
- Elkészítettük a következő film forgatókönyvét, de ez hadd maradjon egyelőre meglepetés.
- Visszatérve a premierre, miért pont Molnár Ferenc darabját választotta?
- A játék a kastélyban egy zseniális helyzetkomikum. Szerintem csodás darab, amit remek színészek játszanak: Szilágyi Tibor, Soltis Lajos, Kolti Helga, Trokán Péter, Ilyés Róbert, Bősze György, úgyhogy nagyon reménykedem.

(Botos Krisztina, Napló, 1995. március 31.)

a lap tetejére

Sopronban rendez Koltai
Ma este: premier

A soproni Petőfi színházban ma este mutatják be Eduardo de Filippo: Szombat, vasárnap, hétfő című komédiáját. A darab rendezője Koltai Róbert.
- Sopronban az elmúlt évtizedekben színészként már nemegyszer felléptem, de színházi rendezőként most debütálok - mondta el kérdésünkre.
Mikó István kért fel a darab színrevitelére. A komédia parádés szereposztással kerül a publikum elé.
- Ami a darabot illeti - folytatta Koltai Róbert -, amikor elolvastam a színművet, legelőször is arra gondoltam, milyen jó lenne benne játszani
- Hányadszor szerepel a neve műsorlapn, mint színházi rendező?
- Ámbár ez életem kilencedik színházi rebndezése, ettől függetlenül én nem "tervezek", mint rendező: mindig felkérésre dolgoztam. Színésznek vallom magam, akinek megadatott, hogy a közönség által jól fogadott filmeket is készíthetett, s akadtak olyanok is az ország néhány színházában, akik úgí gondolták: ennek és ennek a műnek a megrendezését rám lehetne osztani. Így kerültem most Sopronba is.
- Mint filmrendező, nemrég érkezett vissza a tengerentúlról: a Sose halunk meg - amely az utóbbi 10-25 év mozijában a nézőcsúcsot tartja - és a Szamba című filmjeit pár hete mutatták be a Sao Paolo-i filmfesztiválon, majd Los Angelesben, ezt követően New Yorkban is. A sikerek után várható-e hogy esetleg egy új Koltai-film készül? S ha igen, mikor lesz annak bemutatója?
- A tervekről egyelőre csak annyit szeretnék elárulni, hogy legjobb esetben jövő év decemberében már sor kerülhet egy új mozifilmem premierjére is.

(Gosztonyi M., Alföld, 1996. december 7.)

a lap tetejére

Sose legyünk patikusok?

Állunk a szűk folyosón. Koltai Róbert, s jómagam. Szemben velem a lift, hátamat a falnak támasztom. A liftajtó orrba vág időnként. Akkora a forgalom. Jönnek-mennek. Hol egy fodrász, hol egy díszítő, hol kettő lép ki rajta. És még nem szóltam a nézőkről, akik Koltai hóna alatt igyekeznek bejutni a helyükre. Közben csodálkozó pillantást vetnek egy izzadó homlokú palira - ez vagyok én -, aki feje fölött lóbálja a diktafonját. Koltai viszont fantasztikus teljesítményt nyújt. Nyilatkozik, mint a Tiszta Amerika című Neil Simon-darab rendezője. Profi ültetőként irányítja a vendégeket a nézőteérre. Sőt, arra is jut ideje, hogy időnként végigrohanjon a folyosón, csendet pisszegve a zajongókra. Ha nem én lennék a riporter, biz'isten a boldog békeidők fuvallatát idézné eme este a Vidám Színpadon.
- Miben különbözik a Révay utcában rendezni, mint Veszprémben vagy Kaposvárott? . duruzsolom a fülébe a szokványostól eltérő kérdést. Mire kimondom, már egyáltalán nem vagyok ebben olyan biztos.
- Nincs külön elképzelésem, hogy Veszprémben így, a Vidám színpadon úgy, filmet pedig amúgy kell rendezni - mondja. - A felkérésem mindenesetre rendhagyó módon történt. A Vi-Dok stúdióban vágtam a Patikát tavaly decemberben, amikor a színészek megkerestek. Reménytelennek tűnt...
- ...hogy aznap éjszaka végzel a film vágásával - bólogatok együttérzően.
- Nem! Hogy el tudom-e vállalni a munkát. De annyira szépen kértek, hogy végül, miután elolvastam a darabot, nem tudtam nemet mondani. Ritka nagy lehetőség mindhármuk számára ez az előadás. Jobban kivallatja képességeiket, mint egy bohózat, vagy ha kabaréjelenetben kellene helytállniuk. De hát ezt ők is pontosan érzik.
- Te nem érzed igényét, hogy a közeljövőben színpadon láthasson a közönség?
Érkeztek meghívások, de a Patika forgatása miatt nem jött össze a dolog. Egyébként nincs hiányérzetem. Tavaly Willy Lomant alakítottam Az ügynök halálában, Veszprémben. Az pár évre rendbetett lelkileg Annál csak rosszabb jöhet Meg aztán időm sincs, hogy várjak Új filmre készülök, majd abban játszom.
- Miről szól az új film?
- Vámos Miklóssal közösen írjuk a forgatókönyvet. A hangvétele remélhetőleg olyan lesz, mint a Sose halunk meg-nek. Tehát komoly és derűs pillanatokat szerez majd egyszerre. Mindarról szól, ami velem történt, illetve történhetett a közelmúltban. Mégsem önéletrajzi alkotás, bár biztosan szerepel benne a Színház is. Annyit még elárulhatok róla, hogy lesz egy fő figurája, akinek emléket akarok állítani. Ő már nincs köztünk
- Kaposvári színész volt az illető?
- Ühüm.
- És játszott aSzép Ernő-féle Patikában
- Ühüm. De tovább ne faggass!
- Rendben. Zárjuk a beszélgetést legutóbbi rendezésed, a tévében futó Patika című sorozat fogadtatásával. Mélyen érint-e az enyhén szólva kedvezőtlen kritikai visszhang?
- Úgy gondolom, semmilyen kritikával nem szabad és nem is kell se foglalkozni, se vitatkozni. Csupán azt nem értem, miért kellett már az első rész után az egészet lebunkózni? Miért nem várják ki egyes kritikusok a sorozat végét? Légy nyugodt, a családom se szerette az elejét. Igazuk volt. Nehezen, zavarosan indult. És még egy dolog. az igazi hibát nem vették észre. Hogy nem lehet 28-30 perces epizódokra szabdalni a történetet. Ez a fajta hozzáállás szinte azt sugallja, hogy ne csináljunk semmit! Mert akkor nem hibázunk. Egyébként pontos adatok bizonyítják, hogy amikor a sorozat kezdett jó lenni (úgy az ötödik rész táján), hirtelen megugrott a film zenéjét tartalmazó CD-lemez eladási statisztikája is. Jelen pillanatban a slágerlista első helyén áll. Szóval csak az igazságtalan támadás fáj. A jogos kritikákat fel fogom használni. Például az első epizódból mindössze két percet hagyok meg, s mintegy 60 perces részekké vonom össze a többit. Így szeretném külföldre is eladni a filmet, s ebben az új formában láthatják majd a hazai nézők is - az ismétléskor.
Valaki a lábamra nyitotta a liftajtót. Koltai közben eltűnt. Nem ordíthatok fel. Az előadás megkezdődött. Tiszta Amerika.

Koltai Róbert, Jászai-díjas érdemes művész egyik legnépszerűbb színművészünk. Kivételes tehetségére már a hetvenes évek elején, a kaposvári Csiky Gergely Színházban felfigyelt a szakma és a közönség. Több tucat színházi, televíziós és filmfőszerep után rendezésre adta a fejét.

Színpadra állította például a Tökfilkó című bohózatot, a Szegény Dánielt - ez krimi -, továbbáa Rejtő- és a Kaposvári kabarét. A visszhangos sikerű Sose halunk meg című játékfilmet nemrégiben a tévénézők is láthatták.
- A nézők örömére végre forgatják a tizenhárom részes tévéjátékot, a Patikát az ön rendezésében. Mikor kerül adásba a sorozat?
- A tévével kötött szerződés alapján november végén, december elején kezdik vetíteni. Most az ötven napra tervezett forgatás harminchatodik napjánál tartunk. Tavaly ilyenkor kezdtük, de közben le kellett állnunk, mert csak most lett végleges a döntés. A tévé jelenlegi vezetősége nemcsak mellénk állt, hanem koprodukciós partnerként segíti a munkát.
- Miről szól a film?
- Egyszerre szól egy patikáról és egy zenekarról, Norbiról, a beosztott patikusról, aki a család régi gyógyszertárában dolgozik, de közben a zene felé kacsingat. Régen jó nevű zenész volt, akinek a barátai, kicsit már idősebb korban, kérik, hogy folytassák a zenélést. Eleinte semmi sem sikerül, a közönség nem érti számaikat. Közben úgy alakul a helyzet, hogy a főhősnek a patikát is át kell vennie. A svájci nagynéni viszont csak akkor segít, ha Norbi abbahagyja a zenélést. Ewz jelenti a fő konfliktust.
- Ön játssza a főszerepet. Kik a partnerei a sorozatban?
- Rajtam kívül játszanak még vagy százan. Nagyon élvezetes, jó munka. a zenészek között található Kaszás Attila, Szarvas József, Hunyadkürti György és Somló Tamás. A patikában nagy ellenfél Horváth József, aki folyamatosan furkálódni próbál. A patikusokat Vándor Éva és Pogány Judit játssza. A svájci nagynéni Olsavszky Éva. Egészen kiemelkedő pillanatokat szerez Bárdy György és Komlós István, akik valamiféle maffiózókettőst játszanak. Gálvölgyi János is feledhetetlen. Dés László tizenegy új dalt írt, amelyek még ősszel megjelennek CD-n és kazettán.
- A forgatás miatt nyilván más munkára nem is marad ideje.
- Majd márciusban Veszprémben rendezem Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját.
- A színésznek eleget ad a rendezői munka?
- Megmondom őszintén, most másra nem is vágyom. Színészileg is kielégít, no meg a bennem élő dramaturg és pedagógus is jól érzi magát így. Mindig a felvételkor kell döntenem egy-egy jelenet végső formájáról, ezért akárhonnan nézzük, ez írói munka is, bármilyen jó az alapanyag.
- Külföldi filmnek ritkán jut az a megtiszteltetés, hogy az amerikai HBO csatorna is bemutatja. A Sose halunk meg című filmet viszont az amerikai nézők is láthatták. Elégedett?
- Ez igazán nagy öröm és büszkeség számomra, de elégedettséget az ember egy pillanatra sem érezhet. Legfeljebb boldog vagyok, ha egy jelenet felvételekor sikerül valami nagyon jót kitalálni.
- Minek tartja magát elsősorban? Színésznek, rendezőnek, dramaturgnak vagy írónak?
- Leginkább színésznek, aki mindenféle egyebet is csinál a szakmája környékén.

Koltai Róbert a Patika című tévésorozatát rendezi, amelyben játszik is, mellette egy új filmet készít elő, s talán a Sose halunk meg folytatása sem várat sokáig magára.

- A Patika sorozat tervének elfogadtatása a hírek szerint nem volt zökkenőmentes...
- Az volt a döntő kifogás, hogy tavaly júliusban még nem készült el mind a tizenhárom rész forgatókönyve, s bár a szponzorok megvoltak, a tévé vezetői úgy ítélték meg, nincs elég biztosíték arra, hogy ez a sorozat sikeres legyen. Nem mondhatni, hogy csupa ellenséggel álltunk volna szemben, például Kocsis L. Mihály támogatta az elkészítését, s a szerződést is még az előző televíziós érában írtuk alá. Erről egyébként nem érdemes ma már vitatkozni, hiszen októberben a második, harmadik, negyedik részt egy induló összegből meg tudtuk csinálni, és most vágunk bele a hátralévő tíz rész felvételeibe.
- Miről szól a sorozat?
- Egy olyan ember a főszereplő, akinek a család visszakapott Patikáját kell vezetnie, pedig ő igazából a zenekarát szeretné csúcsformába hozni. Dés László hihetetlen beleérző képességének köszönhetően slágergyanús dalok születtek - a zene több mint ígéretes. Szeretnénk egy nyilvános koncertet is, amit betennénk a filmbe. A másik különlegesség, két magyar filmlegenda, Perczel Zita és Turay Ida adnak itt randevút egymásnak. Hatvan éve játszottak együtt utoljára. Az egyes részek forgatókönyveit pedig Kardos G. György és nógrádi Gábor írta.
- A Mint a mókus című filmjéhez mikor lát hozzá?
- A kérdés még igen korai, egyelőre a forgatókönyvön dolgozunk. Szeptemberben befejeznénk a Patikát, s utána talán előforgatásokat csinálhatnánk hozzá. Regy pályázatot is tervezünk: a film az ötvenes évek úttörőmozgalmát mutatja be groteszk eszközökkel, és számítunk mindenkire, akinek jó sztorijai vannak ebből a korszakból.
- A Sose halunk meg-et másfél éve mutatták be. Nagy itthoni és külföldi sikere után talán ideje, hogy a folytatáson gondolkozzon...
- Amerikában természetes, hogy ha egy film sikeres, elkészül a folytatás. A Sose halunk meg most már hetvenegyedik hete megy folyamatosan az Európa moziban, nem üres házakkal. A Hunnia is játssza, csak nem ilyen kitartóan - nyilván ők sem mazochizmusból veszik elő újra meg újra. Ha megnézzük a statisztikát: tavalyelőtt 250 ezer nézővel volt több a magyar filmeken - ennyien látták a Sose halunk meg-et. A tavalyi nézőszámból éppen ennyi hiányzik. Tehát majdhogynem muszáj folytatni, de nagyon kell vigyázni: nem akarok csalódást okozni, elveszteni a nézők szeretetét.
- Annál is nehezebb a dolga, hiszen Gyuszi bácsi, a főszereplő szívrohamban meghalt a film végén.
- Ha netán mégis folytatnánk, ezzel kapcsolatban már lenne egy elképzelésem. Nyitójelenet. Gyuszi bácsi fekszik a padon, tömeg áll körülötte, zokog mindenki, gyászba borul a lóversenypálya. Ott van már a mentő, a csinos mentőorvosnő mesterséges légzést alkalmaz. Gyuszi bácsi keze hirtelen kinyúl, és megfogja a fenekét.
- Atöbbi filmes hogyan fogadta a Sose halunk meg kimagasló sikerét?
- A szakma sok-sok kiváló képviselője nagyon szerette, de természetesen nem mindenki, ez nem a kegyes szívek társasága. Akinek valamikor nem jött össze valami, nyilván nem fog tapsolni, ha egy vidéki színész elsőfilmes rendezése ekkora tetszést arat - ők inkább a hibákat emelik ki. Az amerikai kritikák viszont a mennyekbe emelték a filmet.
- Elsőre sikerült. Most ismét rendez. Biztos a dolgában?
- Úgy csinálhattam azt a filmet, ahogyan én látom a világot. Nem kötött semmilyen filmtudományi előképzettség, gyakorlat, csak volt egy témám, amit már régen dédelgettem. Nagyon nagy munka volt benne - de valami felelőtlenség is. Követtem el hibákat, például egy ígéretes poén gyakorlatlanságom miatt nem jött be, s vannak szójátékok, amelyek kétszer-háromszor is előfordulnak, pedig egyszer is elég lenne elhangozniuk. Most a Patikával más a helyzet: a siker elvárásokat teremtett, igazodnom kell hozzájuk. akik szeretnek, azért várják a folytatást, akik pedig nem, nyilván azt figyelik, mikor hibázom. Nem szeretném megszerezni nekik ezt a z örömet.

Közel három évtizednyi kaposvári színészi múlt után Koltai Róbert a Sose halunk meg című mozifilmjével debütált rendezőként. A hangos sikernek köszönhetően hamarosan tévésorozatot készített, a Patikát, majd következett egy újabb film, a Szamba, s végül tavaly a Kern Andrással közösen jegyzett A miniszter félrelép. Jelenleg negyedik mozifilmjének (címe: Ámbár tanár úr) előkészítő munkálatait végzi. A főszerepeket előreláthatóan Dobó Kata, Kállai Ferenc, Reviczky Gábor, Hernádi Judit és Pogány Judit játsszák. Legközelebbi segítőtársai a forgatókönyvíró Vámos Miklós, a producer Kálomista Gábor, és - talánk többünk meglepetésére - rendezői konzultáns minőségben Makk Károly.

- A rendezés mellett - az eddigi munkáimhoz hasonlóan - játszani is fogok a filmben, ezért nagyon fontos a számomra Makk tanár úr támogatása. Előző filmjeimben a jelenetekből készült videófelvételekre, valamint közeli barátaim és munkatársaim útmutatásaira hagyatkoztam. Most azonban abban a kivételes megtiszteltetésben lehet részem, hogy a tanár úr forgatókönyvünket elolvasva, bizalmat szavazott a belőle készülő filmnek, s részt vesz annak munkálataiban. Nekem mint szereplőnek is külön örömömre szolgál ez az együttműködés, hiszen a magyar filmrendezők közül ő a színészekkel való közös munka nagymestere. a Sose halunk meg és a Szamba is több ember közös gondolkodásának eredményekéntvált valóra, ahol a végső döntés joga és felelőssége ugyan az enyém volt, mégis felhasználtam mások jó ötleteit is. Ez a filmkészítésről vallott felfogásom pontosan megegyezik Makk tanár úréval. Reménykedem abban, hogy együttműködésünk nem csak sikeres, de rendkívül tartalmas is lesz, a közönség örömére.
- Színészként már alkalma nyílt dolgozni vele?
- Sajnos nem, s bevallom, ez fáj is egy kicsit, de a Sose halunk meg című filmem bemutatója után annyi komoly gratulációt kaptam tőle, hogy az mindenért kárpótolt, s eloszlatta a középszerűek fanyalgása nyomán támadt kétségeimet.
- Ön az egyik alapítója a Film a Közönségért Alapítványnak. Az alapítvány segítséget nyújt a film elkészítésében?
- Nem, mivel az Alapítvány kellő pénz híján, még nem kezdhette meg működését. Jelenleg a közalapítvánnyá alakulásért harcolunk, hiszen abban az esetben nem csupán magánemberek és cégek támogatását, hanem jelentősebb állami szponzorációt is élvezhetnénk.
- Milyen céllal jött létre ez a civil szervezet?
- A Magyar Mozgókép Alapítvány munkájával összhangban, azoknak kívánunk segítséget nyújtani, akik előre láthatóan olyan filmeket hoznak létre, amelyek a közönség széles rétegeinek érdeklődésére számíthatnak.
- Milyen módon lehet előre megjósolni egy még el sem készült film fogadtatását?
- Elsősorban a beküldött forgatókönyvek és szinopszisok írói vélekednek úgy munkájukról, hogy az közönségfilm, hiszen ezért fordulnak támogatásért éppen az általunk létrehozott alapítványhoz. E mellett a kuratórium döntéseit elismert szakemberekből álló tanácsadó testület segíti. A tévedés lehetőségét természetesen nem zárhatjuk ki teljes egészében. Hiába azonban a legjobb szándék, mivel az alapítvány még csupán nevében létezik, ezért az eddigi pályázóknak öröm helyett mindeddig csupán bosszúsággal tudtunk szolgálni.

Február 11-én vetítik Koltai Róbert második játékfilmjét, a Szambát, amely ezúttal színházi történetet mesél el. "A Szamba tán kicsivel komolyabb, mint a Sose halunk meg" - mondja a rendező-főszereplő Koltai Róbert, akivel a film befejezése után, de még a filmszemlei premier előtt beszélgettünk.

- Új filmjében ifjabb szamba Ottó és barátja, Géza kalandjait követhetjük végig, akik végzős hallgatóként egy rémes vidéki színházhoz szerződnek. A háttérben ott áll az extrovertált id. szamba Ottó anyagbeszerző és amatőrszínjátszókör-szervező.
Mit vár ettől a filmtől művészi és üzleti szempontból?
- Remélem, hogy megtelnek a mozik, és szeretni fogják a Szambát, akárcsak a korábbi filmjeimet.
- Egy interjúban, amelyben Kern Andrással együtt szólalt meg, ön úgy nyilatkozott: a filmesek "megengedték", hogy elmesélje a történetét. Nincs ebben valami fájdalom vagy megbántottság?
- Dehogyis. a Sose halunk meg idején Simó Sándor elhitte, el tudta képzelni, hogy képes vagyok létrehozni egy filmet. Az ő - és a Hunnia Stúdió - segítsége nagy tett volt, és végül a siker őt igazolta. Igen, a filmesek megengedték, hogy elkészítsem a filmemet, hogy olyan területre merészkedjek, ahol eddig nem voltam ismerős: mindezt nem gúnnyal, hanem szeretettel mondtam.
- "Ha ránk valamiért odafigyelnek, az épp azért van, mert más hangon szólalunk meg" - állította ugyanabban az interjúban
- Persze hogy más hangon szólalunk meg, hiszen színházból való emberek vagyunk, mindennapi kapcsolatban a közönséggel. Ezért félünk a filmbeli üresjáratoktól,amikor a közönséget nem éri katarzis.
- A színpadi színésznek nem kell törődnie az előadás segédtechnikájával, ezt elvégzi a díszítő, a világosító, a berendező a filmszínész-rendezőnek azonban igenis oda kell figyelnie például a beállításokra, a fényekre, a képkivágásra. Önnek a filmkészítés melyik technikai mozzanata volt a legizgalmasabb?
- a vágás. Megkínlódtunk minden pillanatért, és minden megoldott helyzet örömet okozott. A film első változata száznegyven perces volt, a végső kilencvennyolc percnyi lett. Sajnálom, hogy sokaknak megrövidült a szerepe, másoknak kimaradt egészen, de ez mind a produkció érdekében történt.
- Nagyobb szabadságot ad-e önnek a filmezés, mint a színpadi munka?
- Igen. Ugyanakkor nagyobb a felelősség is, mert bizonyos dolgokban a végső szót minden körülmények között a rendezőnek kell kimondania.
- Milyen pénzekből forgatták a Szambát?
- a főproducer a Magic Média volt. a költségek egyharmadát a Magyar Mozgókép Alapítvány állta, és sokat köszönhetünk a Magyar Külkerskedelmi Bank, a Szerencsejáték Rt, a Royal Bútorkereskedelmi Rt., az MTM Kommunikáció, a Magyar Televízió és természetesen a sajtó támogatásának.
- A közönség vagy a kritikusok véleményét várja jobban? Melyik fontosabb önnek?
- A közönség véleménye a döntő, az ő értékelésükre vagyok igazán kíváncsi. Boldog lennék, ha a Szamba minél több nézőhöz jutna el itthon és külföldön is, természetesen. Remélem, hogy a különböző fesztiválokon több szerencsével jár, mint a Sose halunk meg. S mivel az HBO mozicsatorna az egyik szponzorunk, bizakodom.

Közös színházi előadásra készül Kern András és Koltai Róbert. Nem osztotta meg őket, hogy filmjeik osztoztak a filmszemle közönségdíján. Kern Sztracsatelláját február közepe óta több mint százezren látták, Koltai Szambáját három hét alatt ötvenezren nézték meg.
Tegnap tartották a József Attila Színházban Ray Cooney A miniszter félrelép című darabjának olvasópróbáját. A minisztert Kern, titkárát Koltai játssza. A többi szerepet Hegyi Barbara, fehér Anna, Vándor Éva. Katona János, Kaszás Géza, Újréti László és Besenczi árpád alakítják. A rendező: Szirtes Tamás.
- Tipikus angol bohózat, rendkívüli bonyodalmakkal - mondja Koltai Róbert. - a bemutatót csak szeptember elején tartjuk, de már most dolgozunk rajta, hogy nyáron kevesebb időt töltsünk a próbákkal. Zsinórban játsszuk majd az előadásokat, a nagy színházi szezonnyitás előtt.
- Ugye még soha nem állt egy színpadon Kernnel?
- De.
- Nem arra értem, hogy a filmszemle díjkiosztásánál a sor végére, de egymás mellé rendelték önöket a közönségdíjjal...
- Én sem arra értettem. Játszottam már együtt Kernnel a Vígszínház Popfesztiváljának néhány előadásában. Jó barátok voltunk már a főiskolán is. Még ez a két film sem csorbított a kapcsolatunkon.
- Látta a Sztracsatellát?
- Kétszer is. a szemle előtti filmgyári vetítésre hívott meg Kern. Ő is megnézte a Szambát. Sőt a díszbemutatóján kis baráti beszédet mondott.
- Előző mozija, a Sose halunk meg nézőszámához viszonyítva elégedett a Szamba fogadtatásával?
- Igen. Például május 1-jén, a munkaszüneti napon a Metró moziban ezren váltottak rá jegyet. Az biztos, hogy a hirtelen évszakváltás nem kedvezett egyik filmnek sem. Télen, tavasszal többen ülnek be a filmekre. Most meg már nyár van. De azt hiszem, szeretik a Szambát. Eddig 21 városba hívtak közönségtalálkozóra. Kaposvárott a 600 férőhelyes moziban 800-an tolongtak. Jó érzés volt.
- Állítólag nemcsak közös színházi előadásban játszanak majd Kern Andrással, hanem közös filmben is. Igaz ez?
- Még nem beszélhetek róla. De hívtak bennünket. Vámos Miklóssal is beszéltünk arról, hogy egyfelvonásos darabjaiban esetleg együtt szerepelünk Kernnel. Kicsit sűrű az életem. Nemsokára Veszprémben rendezem Molnár Ferenc Olympia című darabját, amelynek Főbb szereplői Konti Helga, Trokán Péter, Szilágyi Tibor. A produkció átkerül a következő évadra, viszont előtte júniusban az MTM Kommunikációs Kft. felveszi az előadást. Saját maguknak archiválnak.
- Miénk itt a kép címmel folytatja a Magyar Televízió a hajdani Miénk itt a szó című sorozatot, amelyben akkori fiatal színészek mutatkozhattak be a képernyőn: Kern András, Verebes István, Koltai Róbert Sándor Pál producer kitalálta, hogy most a régiek mutatnak be új színészeket. Elsőként Kern, az ő műsorában holnap Alföldi Róbert és Murányi Tünde szerepel. Önt még nem kérték fel?
- De. Én is rendezek egy részt. Tóth Ildikót, László Zsoltot az Új Színház és Görög Lászlót, a Radnóti Színház színészét hívtam meg. Szeretem őket. Tehetségesek.

Koltai Róbert, a játszó ember - Minisztereket invitál a Miniszter félrelép jubileumi előadására
Varga Róbert

Sose halunk meg. Viszont egyszer élünk. Jól, vagy rosszul, ez a sorstól is függ. Ő nem panaszkodik. Mint mondta: soha nem érezte magát ilyen jól, mint most. Ötvenkilenc évesen. Koltai Róbert legutóbb Veszprémben lépett fel a megyei vadászbálon. Ekkor beszélgettünk.
- Színész, rendező, forgatókönyvíró, és nem is olyan régóta a József Attila Színház művészeti vezetője. Mérföldkövet jelent ez a poszt a pályafutásában?
- Inkább felelősséget. Lassan hét éve, hogy Kern Andrissal együtt vendégként fellépünk a József Attila Színházban. Az igazgató Léner Péter ötlete volt, hogy nyártól vállaljam el ezt a posztot.
- Mivel indokolta döntését?
- Ezt talán tőle kellene megkérdezni, mert ő mindig olyan frappánsan meg tudja ezt fogalmazni. Ami biztos, hogy közös bennünk az a törekvés, hogy olyan közönségcentrikus népszínházat hozzunk létre, melyben színvonalasak az előadások és kihozzuk a tehetséges fiatalokból, ami bennük rejlik. Ebben pedig nagymértékben számít az én segítségemre.
- Innen már csak egy lépés az igazgatói poszt...
- Nem vonz az, hogy igazgató legyek. Annál szebb nincs, hogy az ember művészeti vezetőként és rendezőként átadhatja fiataloknak mindazt, amit ettől a pályától eddig kapott. Ami viszont tény, hogy a régi kaposvári társulatból Máté Gábor és Jordán Tamás is komoly vezetői feladatok lát el, ami talán jelzi, hogy olyan szakmai értékeket és szemléletet képviselnek, ami fontos a magyar színházi élet számára.
- Koltai Róbert számára mi a fontos?
- A színvonalas, jó munka és a siker. Az, hogy a közönség szeresse, amit az ember megpróbál adni. Persze az embernek tisztában kell lennie a saját korlátaival.
-Az ön esetében milyen korlátok ezek?
- Nagyon nyersen hangzik most amit mondok, de nekem nem erősségem a darabválogatás. Viszont ahhoz van érzékem, hogy amit megkapok, abból kihozzam a jót. Akár játékban, akár rendezésben. Ha pedig valami jó, akkor azt ne szégyelljük, hanem harcoljunk azért és tegyük közkinccsé.
- Ki dönti el, hogy mi a jó?
- Mindig a közönség dönt.
- Ezért harcol gyakran azokkal, akik fanyalogva írnak egyes filmjeiről?
- Nem harcolok, de az igazságtalanság fáj. Fáj, hogy a közönséget néha arcul csapják. Miért kellene azért bocsánatot kérnem bárkitől, mert a nézők szeretik azt, amit csinálok. A kritikusok egy része - főleg akik a szakmának csak a lila részével foglalkoznak- pedig finnyáskodik, úgy tűnik nem szeretik az olyan filmet, amit meg lehet érteni.
- Érzékeny ember?
- Igen. Nem húszéves vagyok már, hanem lassan hatvan. Érzem azt, hogy mi sikerült jól, vagy rosszul. A filmjeim életem darabjai, személyes kötődésem van mindegyikhez, ám tíz év után hadd ne kelljen már védenem a Sose halunk meget. Ez a történet - mint egy színfolt és érdekesség - sem érdemelte meg azt, hogy kivigyék Rómába, ahol a kilencvenes évek magyar filmjeit mutatták be.
-Kárpótlást jelenthet ezért az, hogy az első magyar DVD filmcsomagban három Koltai filmet: A Sose halunk meget, a Szambát és Csocsot adták ki a közelmúltban...
- Díszdobozban jelent meg. Nagyon jó érzés volt, mikor kiadták.
- Lesz új filmje?
- Szeretnék. Horváth Péterrel most dolgozunk egy 1956-ról szóló színházi történetre épülő film forgatókönyvén.
- Négy szerepet játszik a József Attila Színházban két darabot rendez, az önálló kabaréműsora is teltházzal megy a Vidám Színpadon. Hogy bírja ezt a sok munkát?
- Soha nem éreztem ilyen jól magam, mint most.
- Szüksége van arra, hogy ennyi mindent csináljon?
- Ez tart életben. Másnak az a hobbija, hogy kocog, vagy fut, nekem a játék, a rendezés, a film a mindenem. Ez a sportágam. Most jubilál a Miniszter félrelép című darab, készülünk a kétszázötvenedik előadásra és egyáltalán nem érzem unalmasnak benne a játékot. Minden este más. Most péládul egy nagy bulival készüljük megünnepelni a kerek előadásszámot.
- Milyen buli lesz?
- Nézőként meghívjuk a rendszerváltás utáni kormány összes miniszterét erre az előadásra, amit a Magyar Televízió márciusban élőben közvetít.
- Ez poén, vagy egyfajta üzenet?
- Poén, de szánhatjuk üzenetnek is. El kellene már ásni a lövészárkokat, mert nem jó, ha egy ország sokfelé húz. Mi adunk a kézfogásra egy lehetőséget.
-Nosztalgikus alkat?
- Az vagyok.
- Csak azért kérdem, mert négy évet töltött el a veszprémi színházban. Visszatér még a városba játszani?
- Ahová nem hívják az embert, oda nehéz visszatérni. Mindenesetre szeretettel gondolok azokra az évekre.
- Ha hívnák, jönne?
- Ez feladattól függ, de most keveset érek rá. Jövőre felkértek az Operett Színházba Sir Basil szerepére, amit a Luxembourg grófjában egykor Feleki Kamill formált meg. Ez is sok előadást jelent majd remélhetőleg. Amikor nem játszom, vagy rendezek, akkor bemegyek előadásokat nézni a József Attila Színházba. Öröm látni, hogy például A bolond lányban Ulmann Mónika, Schnell Ádám és a többiek milyen jól játszanak, és mennyit fejlődtek a bemutató óta.
- Amikor ön játszik és érzi, hogy nem jön be egy poén, akkor ez bántja?
- Régen bántott, ma már tudom, hogy ha egy poén nem sikerül, akkor majd bejön a második, vagy a harmadik.
- Most viszont még nincs a beszélgetésünk végére csattanó...
- Nem kell minden beszélgetéshez poén. Csocsi mindenkinek!