Erdő
Osztrovszkij, Alexandr Nyikolajevics
1976, Csiky Gergely Színház, Szőke István
Arkagyij Vigov

A színészi alakítások közül mindenekelőtt Vajda László és Koltai Róbert Szomorov-Vigov kettőse kiemelkedő. (…) Koltai Vigovja nem "művész" csak csepűrágó. Örök praktikus örök szerencsétlen és örök "Sganarelle".
(Koltai Tamás, Tükör, 1976. okt. 24.)

Vajda és Koltai összjátéka nem csupán két nagyszerű színész tökéletes összeműködése, hanem új esztétikai minőség, immár önálló színháztörténeti tény. Párosuknak ez az oszthatatlan művészi igazsága, megnövekedett színpadi fajsúlya és energiája, autonómiája, amely egyformán képes lehet arra, hogy megmentsen felemás produkciókat, s hogy felborítsa a drámák eredeti hierarchiáját, most pontosan megfelel a darab dinamikai viszonyainak.
(Fodor Géza, Színház, 1977. febr.)

Vajda és Koltai összehangolt kettőse parádés, duplacsavaros színészbravúr. A figurateremtés leleménye, hogy a Vajda-megelevenítette Szomorov voltaképp minden szélesen tragikus póza ellenére az irdatlan életkedv, Koltai-Vigov vígsága pedigigencsak keserves. (…) A két színész komikuma alaposan fölépített, komoly emberrajz. (…) Koltai arcjátéka, amintvívódik büszkeség és éhezés, büszkeség és barátság többszörösen nehéz konfliktusában - egy emberi arcon néhány másodperc alatt lejátszódó teljes kis dráma.
(Fencsik Flóra, Esti Hírlap, 1977. márc.4. )