Egerek és emberek
Steinbeck, John
1983, Vörösmarty Színház, Simó Sándor
George

George Koltai Róbert alakításában az az erkölcsi ember, aki e futóhomok-létben megőriz magában valamit, amit mindenkinek kellene. Ami új a figurában, az eredendő humora, melyet a mostoha körülmények sem képesek kiölni belőle. Ahogy Koltai George-ában a remény munkálni kezd, az külön tanulmányt érne. Kisember, aki valahogy intézménnyé nő, valamiféle karitatív élő szervezetté; környezete is változik rövid tanyai ottlétükkor. S abban is az ő hullámhosszára állunk, mint nézők, amikor - hogy ne idegenek végezzenek vele - maga lövi le Lennie-t, örök altatóul a Nagy Álmot mesélve neki. Koltai Róbert annyi humorbő alakítása után most a megrendülés lélekmély csöndjével ajándékozza meg a nézőt.
(L.L., Somogyi Néplap, 1984. jan.24.)

Koltai Róbert George-figurája másféleképpen feszült. Egyedül ő ismeri a veszélyt, ezért a darabban nincs egy nyugodt pillanata. Koltai remekül érzékelteti ezt a rejtett zaklatottságot. Ez a George minden szóra ugrásra készen figyel - gyöngéden és idegesen szereti lelki beteg társát, örök fenyegetettséget tükröz tekintete, halk beszéde: hisz nagyon jól tudja, ebben a játszmában egyetlen szeretetvagyonkáját vesztheti el.
(Színház, 1984. augusztus)