|
Egerek és
emberek
Steinbeck, John
1983, Vörösmarty Színház, Simó Sándor
George
George
Koltai Róbert alakításában az az erkölcsi ember, aki e futóhomok-létben
megőriz magában valamit, amit mindenkinek kellene. Ami új a figurában,
az eredendő humora, melyet a mostoha körülmények sem képesek kiölni
belőle. Ahogy Koltai George-ában a remény munkálni kezd, az külön
tanulmányt érne. Kisember, aki valahogy intézménnyé nő, valamiféle
karitatív élő szervezetté; környezete is változik rövid tanyai ottlétükkor.
S abban is az ő hullámhosszára állunk, mint nézők, amikor - hogy
ne idegenek végezzenek vele - maga lövi le Lennie-t, örök altatóul
a Nagy Álmot mesélve neki. Koltai Róbert annyi humorbő alakítása
után most a megrendülés lélekmély csöndjével ajándékozza meg a nézőt.
(L.L., Somogyi Néplap, 1984. jan.24.)
Koltai
Róbert George-figurája másféleképpen feszült. Egyedül ő ismeri a
veszélyt, ezért a darabban nincs egy nyugodt pillanata. Koltai remekül
érzékelteti ezt a rejtett zaklatottságot. Ez a George minden szóra
ugrásra készen figyel - gyöngéden és idegesen szereti lelki beteg
társát, örök fenyegetettséget tükröz tekintete, halk beszéde: hisz
nagyon jól tudja, ebben a játszmában egyetlen szeretetvagyonkáját
vesztheti el.
(Színház, 1984. augusztus)
|