Borisz Godunov
Puskin, Alekszandr
1990, Csiky Gergely Színház, Lukáts Andor
Borisz Godunov
Koltai
Róbert és Borisz Godunov találkozott. A jeles művész szinte eszköztelenül
- így a legnehezebb - állítja elénk ezt a nagy formátumú személyiséget,
emberközelbe hozva bonyolult jellemként mindazt érzékelteti, ami
a puskini drámában benne sincs: a politikai sakkjátékost, a tehetséges
hadvezetőt, az alulról jött ember örökös résenlétét a főbojárokkal
szemben. Mégis lehet gúzsba kötve táncolni… Konszolidáltabb időkben
Godunov a népe igazi felemelőjévé válhatna, megvan ehhez minden
képessége: fiával való dialógusaiban a bölcs uralkodó is megszólal.
Fensége mögött azonban egyre elviselhetetlenebbül vibrál a lelket
szétrázó bűntudat. Koltai a megroppanásban - Godunovban robbanást
idéz elő az ambivalencia: örülnie kellene; ha Dmitrij él, ő nem
gyilkos; félnie kell, mert "Dmitrij" az életére tör -
ugyanúgy hiteles, mint a cár utolsó pillanatainak méltóságteljességében.
Kellett már egy ilyen találkozás a szereppel!
(Leskó László, Somogyi Néplap, 1990. ápr. 7.)
|