Borisz Godunov
Puskin, Alekszandr
1990, Csiky Gergely Színház, Lukáts Andor
Borisz Godunov

Koltai Róbert és Borisz Godunov találkozott. A jeles művész szinte eszköztelenül - így a legnehezebb - állítja elénk ezt a nagy formátumú személyiséget, emberközelbe hozva bonyolult jellemként mindazt érzékelteti, ami a puskini drámában benne sincs: a politikai sakkjátékost, a tehetséges hadvezetőt, az alulról jött ember örökös résenlétét a főbojárokkal szemben. Mégis lehet gúzsba kötve táncolni… Konszolidáltabb időkben Godunov a népe igazi felemelőjévé válhatna, megvan ehhez minden képessége: fiával való dialógusaiban a bölcs uralkodó is megszólal. Fensége mögött azonban egyre elviselhetetlenebbül vibrál a lelket szétrázó bűntudat. Koltai a megroppanásban - Godunovban robbanást idéz elő az ambivalencia: örülnie kellene; ha Dmitrij él, ő nem gyilkos; félnie kell, mert "Dmitrij" az életére tör - ugyanúgy hiteles, mint a cár utolsó pillanatainak méltóságteljességében. Kellett már egy ilyen találkozás a szereppel!
(Leskó László, Somogyi Néplap, 1990. ápr. 7.)